“Ebből kigyógyulni nem lehet ..."

Beszélgetés Juhász Mihállyal

Dékány Csaba galambász barátunkkal látogattuk meg Szeged-Szőregen Juhász Misi bácsit. Nem volt könnyű szóra bírni a
70 éves, ám nagyon is fiatalos nyugdíjast. Nem azért, mert hallgatag típus, hanem mert rendkívül szerény. Háza meghitt “zugában”, a galambház “udvarán” kezdtük a beszélgetést.

- Mikor kezdte a galambászkodást?

- Amikor lekerültünk 1945-ben “Pestrű” Kövesdre. Hát akkor még ilyen parlagi vadóc postagalambokkal kezdtem. Akkor a king galambok még a világon sem voltak, magyar csirkegalambokat és római galambokat tartottam, meg a máltai “pörgét”, csak akkor még nem ilyen hosszú lábúak voltak, mint most.

- Kingekkel mikor találkozott először?

- Hát, olyan 15 évvel ezelőtt.
- Beléjük szeretett első látásra?

- Huhú! Hát nagyon! Csak az vele a problémám, hogy régen 5-10 ezer forintért már gyönyörű galambot lehetett kapni, most meg már tollat sem kap az ember ennyi pénzért! Úgy felmentek az árak, hogy van, hogy 100-200 ezer forintért adják darabját, hát kinek van annyi pénze?

- A galambokat honnan szerezte be? Ezek magyar vagy import madarak?

- Ez majdnem mind magyar galamb. Először Pazsa Imre bátyámtól, később Kovács Sándortól és Kovács Lászlótól hoztam madarakat. De van itt Vonnák Józseftől és Söprűs Árpádtól való Szóval, hát mindenkitől, akik valaha Magyarországon labdába rúgtak. Legutóbb a Pölöskeitől vettem egyet.

Szabó-Kürtösi